2011. január 18., kedd

Csibe Kocsma - 2011. 01.18.



ennyi...

Na jóóó, nem.

Tímár utcában találjátok, közel a Pacsirtamező utcához, a Szőlő utca felől/felé. A hely magával ragadó, még hangulatosnak is nevezhetném. Fa burkolat, fa asztalok, fa hordó. TV, benne VV (szezon van).

Belépve csak törzsvendégekkel találkoztam. Elsőként érkeztem, így öregebbnek látszó barátaimról nem tudták beazonosítani a korosztályt. "Vizsga előtt, vagy után?" - kérdezte a pultot támasztó és a a pultossal beszélgető egyik vendég, majd megelégedéssel nyugtázta, hogy sört kérek. "Jó választás!" Mint megtudtam ide fiatalok csak a főiskoláról (Óbudai Egyetem) érkeznek az iménti apropóból eredő stresszt mérsékelni.

Arany Ászok, talán 280-ért. A sör itt is jó!

A beépített fűtést egy, a pince közepén elhelyezett elektromos radiátor "pótolta", aminek eredményeként a nem túl kései, kb. este 9 órás zárásra mindannyian nagykabátban ültünk. Mercis Gabi máshogy már nem is érezné otthonosan magát. Hiába, mindenhol jó, de legjobb otthon, ugye?

Valahogy mindig a Galagonya jut eszembe erről a helyről. Azért a Galagonya a király!

Ki nem találjátok, hogy oldottuk meg a korai zárás okozta időtengert, amibe csobbantunk! De-de, megint. Tudom mire gondoltok és igazatok van. Minek erőlködünk újabb és újabb kocsmák felderítésével, ha (szinte) minden kedd ott ér véget. Igen, ott. Gödör Söröző, Lajos utca...
Zárom soraim. Folytatjuk.

2011. január 11., kedd

"Lottózó Söröző" - 2011.01.11.

Kedd. Választásunk minden szempontból optimális volt ma is. Úgy volt, hogy végre megint népes társaság lesz (menet közben derült ki) így a Lajos utca egy feledésbe és homályba merült, kies szegletében elhelyezkedő, panelházak árnyékában megbúvó apró söröző mellett határoztunk (mármint M és Nyaki Gerincsérvsebészet barátunk mondták, hogy ma ott találkozunk). Szóval max. hárman leszünk, jó lesz. Mire odaértem már négyen voltak...
Egy hely, aminek senki nem tudja a nevét. A panelsörözőt egyesek csak Amstelként, mások lottózó sörözőként emlegetik. A helyet valahol a 131-es házszám, a Perc utca sarkától nem messze lelhetitek.
A hely nagyságrendileg 3 kis asztallal rendelkezik, egy lottós- és egy sörpulttal és persze egy elmaradhatatlan gyümigép. Érdekes szimbiózis, az biztos. A sör Soproni, az ára nem lehet magas (úgy 280-ra tippelem emlékezetből - a pontos ár-nyilvántartás valahogy nem megy ebben a blogban), az íze egész korrekt. A képek mind olyan jól sikerültek, hogy inkább egyet sem rakok fel.
Nyitva tartás este 10-ig, kiszolgálás megfelelő és bármikor kaparhatsz egy sorsjegyet is.
Szóval betérőnek ajánlhatom. Mi picit túlzásba estünk (végül alig voltunk 8-an) ami a létszámot illeti, főleg, ha számításba vesszük a mindenhol előforduló törzsközönséget is, akikből itt is akadt konstans 2-3 fő. Kicsit szorosan bár, de sok jó ember fért el ma este is.

2011. január 4., kedd

2011-01-04 - Galagonya Borozó

Igen! Ez az! Itt az új év! Meghallgattuk a fiatalok körében méltán népszerű SP, azaz Smith Pál első szilveszteri köszöntőjét, zabáltunk még egy nagyot és elindultunk, elkezdtük a 2011-es túrát. Miután új évre megfogattam, hogy a 2011-es év kevésbé lesz ellentmondásos, mint az előző, neki láttunk a sörözésnek a Galagonya Borozóban.


Belépve a helyre egyből feltűnt valami: nem kaptam pecsétet a kezemre tisztelt rendező úr. Hát nem, mert itt nincsen rá szükség, erről a helyről az ember zárásig nem megy sehova. Egy igazi régi stílusú pesti, hopp egy tockos magamnak, akarom mondani óbudai nem pub, nem club, nem koktélozós köcsög zárda, hanem KOCSMA, KÓÓÓÓCSMA.

A szokásos társaság már a helyén ült amikor beléptem a helyre és tőlük teljesen szokatlan dolgot műveltek. A szájukhoz, nagy üvegkancsókat emelgettek, kb. 8 emelés/perces sebességgel. Ezekben érdekes sárga színű habzó folyadék volt, amitől szépek és okosak lettek. A viccet félretéve a hely első benyomásra kellemesnek tűnt. A kiszolgálás gyors volt és lényegre törő még? még! és már le is csúszott típusú. A bor adagoló berendezés olyan volt, amilyennek lennie kell, hosszú nyelű, merítős, a sör hideg volt és az ára teljesen elfogadható szintet ütött meg. Azt mondhatom minden, azaz minden összeállt ahhoz, hogy leüljünk ezen a helyen és átbeszéljünk egy egyszerű rutin témát: "Állami vagy Magán?" És azt mondhatom barátaim 10 órakor, amikor a záróra hírét és még néhány megmaradt zsírosdeszkát hozta magával a főúr én azt megértettem, hogy ez a hely még itt fog állni, így fo állni amikor SP-től megkapom az első "állami" nyugodalmi díjamat.

2010. december 14., kedd

2010. december 14. Kismatróz

Az év utolsó hónapja többnyire elfoglalt mindenki számára, de főleg a médiában dolgozóknak, mivel szegény párák kénytelenek végig inni minden karácsonyi rendezvényt (egyébként az is lehet hogy nem is ott voltak, na de who cares?). Na de túl tettük ezen magunkat és Gerincsérvsebészet javaslatára meglátogattuk az Óbuda határvidékén elhelyezkedő Kismatróz kocsmát.


A kocsma a Matróz utcáról és méreteiről kapta a nevét, falára pedig egy névtelen művész 70-es évek hangulatát idéző alkotása került. A hely télen talán kicsit hűvös, de ezt ellensúlyozza a mobil melegítők találmánya illetve a vágható füst terjengése.



A pultos hölgy humora elsőrangú, a kiszolgálás tökéletes és kedves. A vendégek között volt 1-2 fura arc akik maguknál is furább zenéket jutubiztak a kikötőben elhelyezkedő számítógépről. Az árak kellemesek, csapolt Arany Ász talán 220-tól, de tuti nem több mint 250, minősége nem volt valami szuper...



A hely alapjában véve jópofa, a határmezsgyétől befele, belső Óbuda felé haladva érdemes lehet egy sört gyorsan legurítani itt, de alapjában véve ennyi.

2010. december 1., szerda

2010. november 30. – Ani söröző

Tegnap M-el végigjártuk a piac Bécsi út felőli oldalát és úgy döntöttünk, hogy a löroj és a szimbol nem kimondottan söröző, a Galagonya utcai intézményt megtartjuk máskorra, így elgurultunk a bécsi úti Ani sörözőbe. Autóból kifigyeltem már az intézményt, végre belülről is sikerült szemügyre venni. A lovakat kikötöttük a szomszédos szoli rácsához, sajnos más lehetőség nemigen volt a közelben.



Belépve vágható füst fogadott, tágas helyiség 4 körbeülhető asztallal, plusz 2 magas asztallal és egy elég nagy pult. Extrák: gyümigép, csocsó, darts és nagy lcd-tv. Mellékhelyiség hibátlan, tiszta, van papír, szappan.
Közönség: néhány kisebb koedukált kandós nerdhorda, és néhány melós törzstagnak tűnő öreg. Ők egy csöppet hangosak és idegesítőek voltak ("a ki**szott ku**a z**dók"), de amúgy kellemes, jó hangulatú helyiség, normális zenei háttérrel.
Volt még egy kedves idős párocska, akik épp a nyugdíjukat dobálták a gyümigépbe, egy palack hárslevelű társaságában.


Itókának csapolt aranyászok kettő-nyolcvanért, üvegesből soproni család (290-től), borsodi (290), dreher (320), gösser (350), edelweis (450), heineken (420). Kimért borból van vörös és fehér, üvegesből pedig vörös és fehér. Meg forralt bor 140-ért.
Matchbox-ból a szokásos skála, ha jól emlékszem a zwack gyár ipari mennyiségben előállított termékeiből. Éteknek csipsz és mogyoró (ropi sajnos nincs), és napi ajánlatú kajaként ki volt rakva még székelykáposzta és rántott csiricomb. Sajnos ennek nem kérdeztünk utána, de eléggé reményteljes, mert egy vekni kenyér is hevert a pultban. Majd legközelebb. A nyitva tartást sajnos homály fedi, táblát nem találtam. Talán tizenegy után kicsivel fejeztük be egymás fárasztását, de még maradhattunk volna, nem akartak kirugni.


Kiérve a friss levegőre épp a lovakat lakatoltuk volna ki, amikor megállt mellettünk egy hófehér astra, amiből egy ifjú rendőrbácsi pattant ki, akinek be kellett számolnunk arról, hogy mit is csinálunk a biciklikkel, meg hogy drágák-e ezek a nagy biciklik, meg hova is tartunk ezen a késői órán. Személyi lekérdez, mindent rendben talál, jóutatviszontlátársa. Teljesen korrekt intézkedés volt. Eléggé jól esett, hogy a rend őrei ilyen késői órában figyelnek a bringákra. Mondjuk a cangák gyári számát nem nézték meg. És az sem érdekelte az urat, hogy hány sört ittunk hazatekerés előtt.

Összegezve, jó kis hely az Ani. Négy darab ezresből simán vidámra (vagy szomorúra) issza magát két ember. És még egy kávé is belefért ennyibe.

2010. november 18., csütörtök

2010. november 16. - Csengődi Borozó

Ismét keddre virradtunk. Célpontunk a nagybecsű Evező utca másik gyöngyszeme, a Csengődi Borozó (leánykori nevén Csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet Poharazója, egyéb forrás itt), ami több mint valószínű, hogy egy szolid ráncfelvarráson esett át, mert pl. új a cégér stb. Ennek ellenére nem veszített vitathatatlan bájából, valahonnan a 70-es évekből...
Fél nyolcas kezdésben megállapodva elsőként sikerült befutnom. Bringával várakoztam a borozó előtt, és volt egy kis időm merengeni a többiek érkezéséig az "intézmény" nyitva tartásával kapcsolatban. A rács már kissé behúzva, jelzés értékkel az arra nem érdemeseknek, hogy valójában mára már nem várnak senkit. Az ajtón két tábla. Egy összefoglaló, ami dedikálja, hogy minden nap kb. 06-20 óráig tartanak az üzemórák, majd alatta könnyed eleganciával napi bontásban is megtudhatjuk, hogy 19 órakor bizony vége a dalnak. Na most akkor mi is lesz ma? - vetődött fel a kérdés egy klasszikus idézetet "Kérjük oldja fel az ellentmondást!" (ne kérdezzétek)
Azért egy hozzánk hasonló munkásembernek, akik hétköznap is dacolva a veszéllyel, róják a várost, hogy a pult innenső oldaláról végtelen vendéglátói tapasztalattal gazdagodjanak, nem egyszerű a sok "matiné" kocsmát bevenni. Igyekszünk persze alaposak lenni, na de hogy van ez kérem?
Mercis Gabi futott be elsőnek, majd begurult M is. Bringák felláncolása a kerítésre, amit végül is sikeresen abszolváltunk.
Gyors fotó a bejáratról, ami ismét több, mint jó minőségűre sikeredett, csak nektek, csak most!
Kedvesen közölte a házigazda, hogy zárva vannak, de azért 1 sörre mégis jók voltunk. Csapolt Arany Ászok (Dreheres pohár ne tévesszen meg senkit) valahol 280 Ft / korsó magasságában. Nagyot nem lehet hibázni vele. Hozta is a elvárható minimumot és megalapozta az este hangultatát. Ha már a hangulatot említjük, na az van.

Azt azért nem róhatja fel nekünk senki, hogy túl alaposak lennénk, mert olyan 15-20 perc után mennünk is kellett. Cs félidőben csatlakozott és állította, hogy akkora végez a sörrel mint mi. Betartotta.
Ismét nagy dilemmában voltunk. Ketten a csapatból még nem látták az Evező Sörözőt, ami ugye a "legdrágább" hely a környéken és már-már túl exkluzív a kocsma érzésre hangolt lelkünknek, de persze "a pultos csaj jó". Így az érthető igény javaslatban is megfogalmazódott.
Vaaaagy..., mondta M, ha már MEGINT* a Gödör közelében vagyunk, és ugyebár ott munkásbarát nyitva tartás is van, akkor az alternatíva kínálkozik... Rövid tökölés után ismét "kikötöttünk".
Ahogy Thomas Magnum mondaná, "Tudom mire gondolnak! És igazuk van". És nem, megint nem sikerült kideríteni, hogy mennyi egy sör. Amit egyesek (M) lassan kabalából sem szeretnének tudni. Maradjon ez jótékony homályban...

*még mindig



2010. november 11., csütörtök

2010. november 9. - Spaten (vagy valami ilyesmi)

Rövid, tömör bejegyzés lesz, mint maga a hely. Lajos utca még mindig, pont a Gödörrel szemben az út túloldalán és nem sokon múlott, hogy kihagyjuk.
A hely paraméterei: 2 apró asztal, meg a pult, és persze egy szolid gyümigép szekció. Törzsvendégek szokásosan a pultnál (max. 3 férőhely), valamilyen szempontból akár családiasnak is nevezhetnénk. Most biztonsági játékkal az üveges Dreher mellett tettük le a voksunkat (320 Ft / üveg). A hely méreteihez képest egy indokolatlanul nagy méretű lcd TV adta a valamelyik kereskedelmi csatorna vacsoraműsorát. 1 sör erejéig időztünk, mivel tekintélyes társaság verődött ma is össze. Résztvevők: M, Cs, Mercis Gabi, Pisztráng, a közszolga és jómagam.

Egy, a közegben meglepő hangulatképpel zárnám soraim...

u.i. (és egyben életvezetési tanácsok): Soha, de soha NE kelj át a Lajos utcán, ha csak a felezővonalig juthatsz, mert meglepően keskenyek a sávok és rém kellemetlen középen állva egy-egy közeledő visszapillantó elől elhajolni!!!! :)

Amúgy ismét Gödör söröző lett az este majdnem végállomása, ahol jó-pár kör frissítő után ismét sikerült jól járni a számla fizetéskor. Srácok, legközelebb fizetek egy kört, de tényleg, induláskor, mert mire mindeni bedobta a részét, tekintélyes pluszban zártam az estét...

Update /Gödör/: a mosdó inkább kritikán aluli (nem volt víz)