2010. december 14., kedd

2010. december 14. Kismatróz

Az év utolsó hónapja többnyire elfoglalt mindenki számára, de főleg a médiában dolgozóknak, mivel szegény párák kénytelenek végig inni minden karácsonyi rendezvényt (egyébként az is lehet hogy nem is ott voltak, na de who cares?). Na de túl tettük ezen magunkat és Gerincsérvsebészet javaslatára meglátogattuk az Óbuda határvidékén elhelyezkedő Kismatróz kocsmát.


A kocsma a Matróz utcáról és méreteiről kapta a nevét, falára pedig egy névtelen művész 70-es évek hangulatát idéző alkotása került. A hely télen talán kicsit hűvös, de ezt ellensúlyozza a mobil melegítők találmánya illetve a vágható füst terjengése.



A pultos hölgy humora elsőrangú, a kiszolgálás tökéletes és kedves. A vendégek között volt 1-2 fura arc akik maguknál is furább zenéket jutubiztak a kikötőben elhelyezkedő számítógépről. Az árak kellemesek, csapolt Arany Ász talán 220-tól, de tuti nem több mint 250, minősége nem volt valami szuper...



A hely alapjában véve jópofa, a határmezsgyétől befele, belső Óbuda felé haladva érdemes lehet egy sört gyorsan legurítani itt, de alapjában véve ennyi.

2010. december 1., szerda

2010. november 30. – Ani söröző

Tegnap M-el végigjártuk a piac Bécsi út felőli oldalát és úgy döntöttünk, hogy a löroj és a szimbol nem kimondottan söröző, a Galagonya utcai intézményt megtartjuk máskorra, így elgurultunk a bécsi úti Ani sörözőbe. Autóból kifigyeltem már az intézményt, végre belülről is sikerült szemügyre venni. A lovakat kikötöttük a szomszédos szoli rácsához, sajnos más lehetőség nemigen volt a közelben.



Belépve vágható füst fogadott, tágas helyiség 4 körbeülhető asztallal, plusz 2 magas asztallal és egy elég nagy pult. Extrák: gyümigép, csocsó, darts és nagy lcd-tv. Mellékhelyiség hibátlan, tiszta, van papír, szappan.
Közönség: néhány kisebb koedukált kandós nerdhorda, és néhány melós törzstagnak tűnő öreg. Ők egy csöppet hangosak és idegesítőek voltak ("a ki**szott ku**a z**dók"), de amúgy kellemes, jó hangulatú helyiség, normális zenei háttérrel.
Volt még egy kedves idős párocska, akik épp a nyugdíjukat dobálták a gyümigépbe, egy palack hárslevelű társaságában.


Itókának csapolt aranyászok kettő-nyolcvanért, üvegesből soproni család (290-től), borsodi (290), dreher (320), gösser (350), edelweis (450), heineken (420). Kimért borból van vörös és fehér, üvegesből pedig vörös és fehér. Meg forralt bor 140-ért.
Matchbox-ból a szokásos skála, ha jól emlékszem a zwack gyár ipari mennyiségben előállított termékeiből. Éteknek csipsz és mogyoró (ropi sajnos nincs), és napi ajánlatú kajaként ki volt rakva még székelykáposzta és rántott csiricomb. Sajnos ennek nem kérdeztünk utána, de eléggé reményteljes, mert egy vekni kenyér is hevert a pultban. Majd legközelebb. A nyitva tartást sajnos homály fedi, táblát nem találtam. Talán tizenegy után kicsivel fejeztük be egymás fárasztását, de még maradhattunk volna, nem akartak kirugni.


Kiérve a friss levegőre épp a lovakat lakatoltuk volna ki, amikor megállt mellettünk egy hófehér astra, amiből egy ifjú rendőrbácsi pattant ki, akinek be kellett számolnunk arról, hogy mit is csinálunk a biciklikkel, meg hogy drágák-e ezek a nagy biciklik, meg hova is tartunk ezen a késői órán. Személyi lekérdez, mindent rendben talál, jóutatviszontlátársa. Teljesen korrekt intézkedés volt. Eléggé jól esett, hogy a rend őrei ilyen késői órában figyelnek a bringákra. Mondjuk a cangák gyári számát nem nézték meg. És az sem érdekelte az urat, hogy hány sört ittunk hazatekerés előtt.

Összegezve, jó kis hely az Ani. Négy darab ezresből simán vidámra (vagy szomorúra) issza magát két ember. És még egy kávé is belefért ennyibe.

2010. november 18., csütörtök

2010. november 16. - Csengődi Borozó

Ismét keddre virradtunk. Célpontunk a nagybecsű Evező utca másik gyöngyszeme, a Csengődi Borozó (leánykori nevén Csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet Poharazója, egyéb forrás itt), ami több mint valószínű, hogy egy szolid ráncfelvarráson esett át, mert pl. új a cégér stb. Ennek ellenére nem veszített vitathatatlan bájából, valahonnan a 70-es évekből...
Fél nyolcas kezdésben megállapodva elsőként sikerült befutnom. Bringával várakoztam a borozó előtt, és volt egy kis időm merengeni a többiek érkezéséig az "intézmény" nyitva tartásával kapcsolatban. A rács már kissé behúzva, jelzés értékkel az arra nem érdemeseknek, hogy valójában mára már nem várnak senkit. Az ajtón két tábla. Egy összefoglaló, ami dedikálja, hogy minden nap kb. 06-20 óráig tartanak az üzemórák, majd alatta könnyed eleganciával napi bontásban is megtudhatjuk, hogy 19 órakor bizony vége a dalnak. Na most akkor mi is lesz ma? - vetődött fel a kérdés egy klasszikus idézetet "Kérjük oldja fel az ellentmondást!" (ne kérdezzétek)
Azért egy hozzánk hasonló munkásembernek, akik hétköznap is dacolva a veszéllyel, róják a várost, hogy a pult innenső oldaláról végtelen vendéglátói tapasztalattal gazdagodjanak, nem egyszerű a sok "matiné" kocsmát bevenni. Igyekszünk persze alaposak lenni, na de hogy van ez kérem?
Mercis Gabi futott be elsőnek, majd begurult M is. Bringák felláncolása a kerítésre, amit végül is sikeresen abszolváltunk.
Gyors fotó a bejáratról, ami ismét több, mint jó minőségűre sikeredett, csak nektek, csak most!
Kedvesen közölte a házigazda, hogy zárva vannak, de azért 1 sörre mégis jók voltunk. Csapolt Arany Ászok (Dreheres pohár ne tévesszen meg senkit) valahol 280 Ft / korsó magasságában. Nagyot nem lehet hibázni vele. Hozta is a elvárható minimumot és megalapozta az este hangultatát. Ha már a hangulatot említjük, na az van.

Azt azért nem róhatja fel nekünk senki, hogy túl alaposak lennénk, mert olyan 15-20 perc után mennünk is kellett. Cs félidőben csatlakozott és állította, hogy akkora végez a sörrel mint mi. Betartotta.
Ismét nagy dilemmában voltunk. Ketten a csapatból még nem látták az Evező Sörözőt, ami ugye a "legdrágább" hely a környéken és már-már túl exkluzív a kocsma érzésre hangolt lelkünknek, de persze "a pultos csaj jó". Így az érthető igény javaslatban is megfogalmazódott.
Vaaaagy..., mondta M, ha már MEGINT* a Gödör közelében vagyunk, és ugyebár ott munkásbarát nyitva tartás is van, akkor az alternatíva kínálkozik... Rövid tökölés után ismét "kikötöttünk".
Ahogy Thomas Magnum mondaná, "Tudom mire gondolnak! És igazuk van". És nem, megint nem sikerült kideríteni, hogy mennyi egy sör. Amit egyesek (M) lassan kabalából sem szeretnének tudni. Maradjon ez jótékony homályban...

*még mindig



2010. november 11., csütörtök

2010. november 9. - Spaten (vagy valami ilyesmi)

Rövid, tömör bejegyzés lesz, mint maga a hely. Lajos utca még mindig, pont a Gödörrel szemben az út túloldalán és nem sokon múlott, hogy kihagyjuk.
A hely paraméterei: 2 apró asztal, meg a pult, és persze egy szolid gyümigép szekció. Törzsvendégek szokásosan a pultnál (max. 3 férőhely), valamilyen szempontból akár családiasnak is nevezhetnénk. Most biztonsági játékkal az üveges Dreher mellett tettük le a voksunkat (320 Ft / üveg). A hely méreteihez képest egy indokolatlanul nagy méretű lcd TV adta a valamelyik kereskedelmi csatorna vacsoraműsorát. 1 sör erejéig időztünk, mivel tekintélyes társaság verődött ma is össze. Résztvevők: M, Cs, Mercis Gabi, Pisztráng, a közszolga és jómagam.

Egy, a közegben meglepő hangulatképpel zárnám soraim...

u.i. (és egyben életvezetési tanácsok): Soha, de soha NE kelj át a Lajos utcán, ha csak a felezővonalig juthatsz, mert meglepően keskenyek a sávok és rém kellemetlen középen állva egy-egy közeledő visszapillantó elől elhajolni!!!! :)

Amúgy ismét Gödör söröző lett az este majdnem végállomása, ahol jó-pár kör frissítő után ismét sikerült jól járni a számla fizetéskor. Srácok, legközelebb fizetek egy kört, de tényleg, induláskor, mert mire mindeni bedobta a részét, tekintélyes pluszban zártam az estét...

Update /Gödör/: a mosdó inkább kritikán aluli (nem volt víz)




 

2010. november 4., csütörtök

off

ha majd egyszer kirándulunk,
ezt mindenképpen.
best kocsmanév ever.







2010. október 26., kedd

2010. október 26. - Gödör Söröző

Erre az estére a Gödör nevű egységet választottuk.
Munkajogban és internetbiztonságban is járatos emberek jöttek ma össze.
M, apu, Nyaki Gerincsérvsebészet, Eckehard, és G itta magát rendkívül okosra.

Sörök: csapolva Ászok és Dréher, mindkettő egészen iható minőségben,
üvegesben Ászok, Dréher, Kozel, Gösser, és Pilsner szerepel az étlapon.
A hely minden nap 9-22-ig várja a művelődni vágyókat.

Az alagsor 2 helységből áll, a pult körül néhány asztal, zenegép, játékgépek,
a hátsó helységben pedig játékterem.
A WC átlagos, bár egy kicsit az átlagosnál büdösebb.
A pincérlány átlagon felüli paraméterekkel bír és rendkívül kedves.
Búcsúzóul annyit mondott: "gyertek máskor is. vagy ne."

Az árakat sajnos nem tudom, mert egybe lett a számla írva,
végtelen mennyiségű mindenféle sör, 2 kör feles és 2 doboz cigiért
14e forintot fizetett Nyaki Gerincsérvsebészet barátunk.
Ennyiből öt ember lakott jól. Egészen rendesen.

A törzsközönség viszonylag fiatalokból áll, illetve van egy néni
aki engem Szirtes Ágira emlékeztetett a Portugálból.

Várom az árakat, mert ilyesmi infóm tényleg nincs.

És köszi a söröket srácok!

2010. október 21., csütörtök

2010. október 19. Második este, két helyen.

Fapados Poharazó
Kolosy tér, a piac sarkánál. Csapot Dreher (310 Ft /korsó), ha jól emlékszem, Ászok minőségben. Kedves kocsmáros, hangulatos képek és hangulatot fokozó feliratok (lásd gyümigép melletti útmutató, helyszíni megtekintéssel ajánlott), igazi törzsvendégek. Belépve jellemzően állóhelyek, beljebb egy kisebb helyiség, ahol egy fagyasztóláda és 2 asztal vékony és jó embereknek vagy 2x4 főre.
Sajnos 20:00-kor záróra, így alkalmunk nyílt a még egy kiváló egységet meglátogatni.














Második este immár a második vendéglátó egységben: Evező Söröző

Vagy tizenöt-húsz méterre a piactól, bár a Lajos utca túloldalán, az Evező utcában csapongtunk tovább.
Dreher (?350 Ft /korsó.... az emlékek egyre homályosabbak), minden új design szerint. Itallap, sörlap, új burkolatok. Közepes kávé. "Hatalmas" árszínvonal ugrás...







update:
Fapados: Sör elég punnyadt, 2 pici asztal, a többi állóhely, volt Dreher Bak is, de azt sajnos nem kóstoltuk.

Evező söröző
Ászok: 290, Dreher 350.
ami kicit fura volt, az a nem túl nagy teret figyelő infrakamera:
 nyitva majdnem minden nap éjfélig,
kiszolgálás barátságos, wc átlagon felüli

"Ha hétfő akkor...", vagyis első alkalom kedden, 2010. október 12.

Mint alapos és egyben bőbeszédű ember, igyekszem rendesen megágyazni a sorvezetőnek szánt gyűjteményes kötetünknek. A történet valamikor nyáron kezdődött 2010-ben, amikor mindannyian annyira ráértünk. Tikkasztó meleg volt minden nap, meg sok munka, így hát gyakran látogattuk a méltán jó hírű és messze földön híres Kisdreher sörözőt. (Szinte) minden hétfőn... de egyszer a kiülős idő is véget ér...

Jött hát az ötlet és megalapítottuk a Kolosy tértől a Bogdáni útig tartó, egész télen átívelő kultúrmissziónak is nevezhető programsorozatunkat.

Első este, amikor már tényleg az elfogadott koncepció mentén (haladunk) sodródunk. Mint minden rendes utazó, pihenést és kalandot egyben várva, megterveztük az állomásokat, vagyis az elsőt: Fapados Poharazó. Nem volt hely... azaz állóhely volt, de tisztességes munkában megfáradt kollégáim nem mutattak hajlandóságot az ilyen elkapkodottnak titulált abszolválására eme remeknek tűnő első helyszínnek. Úgy alakult tehát, hogy rögtön a soron következő, így már kvázi második hely a Art (?) Pub lett első állomásunk.

Art Pub
Meccs, azaz Finn-Magyar összecsapás utolsó perceiben érkeztünk. Lelátó hangulat, enyhe füst, fent van asztal (mert hogy kétszintes a hely, mint minden rendes vidéki diszkó). Lent amúgy kb. 3 asztal, egyenként 2-2 főnek elegendő férőhellyel. Míg fent biliárd, meg csocsó és "különterem" (talán pókereseknek). Kis terasz, ami nyáron akár jó is lehet, de 8 fokban valahogy nem volt olyan csábító még közelebbről megnézni sem.
Rengeteg bölcsre italozott jóember és a Büszke Apuka színesítette a családos élet mellett szolidan kampányszagú, bár kétségkívül ritka és azért aranyos szövegével az estét. Csapolt Soproni (300 Ft /korsó) egészen iható formában egyengette a beszélgetés ívét. Jó volt kezdetnek.
u.i. Kinek jut este tízkor eszébe, hogy tojásrántottát készítene kolbásszal???

2010. október 10., vasárnap

Az úgy kezdődött, hogy italoztunk...

Mielőtt bárkinek feltűnne, hogy honnan kezdjük és hova tartunk, álljon eme felettébb frappáns gondolat Óbudához vezető nyomvonalként:

Minden élettörténetnek van egy hosszú és unalmas bevezetője. Óbudának egy kevésbé unalmas, de annál hosszabb: Újlak.