2010. december 14., kedd

2010. december 14. Kismatróz

Az év utolsó hónapja többnyire elfoglalt mindenki számára, de főleg a médiában dolgozóknak, mivel szegény párák kénytelenek végig inni minden karácsonyi rendezvényt (egyébként az is lehet hogy nem is ott voltak, na de who cares?). Na de túl tettük ezen magunkat és Gerincsérvsebészet javaslatára meglátogattuk az Óbuda határvidékén elhelyezkedő Kismatróz kocsmát.


A kocsma a Matróz utcáról és méreteiről kapta a nevét, falára pedig egy névtelen művész 70-es évek hangulatát idéző alkotása került. A hely télen talán kicsit hűvös, de ezt ellensúlyozza a mobil melegítők találmánya illetve a vágható füst terjengése.



A pultos hölgy humora elsőrangú, a kiszolgálás tökéletes és kedves. A vendégek között volt 1-2 fura arc akik maguknál is furább zenéket jutubiztak a kikötőben elhelyezkedő számítógépről. Az árak kellemesek, csapolt Arany Ász talán 220-tól, de tuti nem több mint 250, minősége nem volt valami szuper...



A hely alapjában véve jópofa, a határmezsgyétől befele, belső Óbuda felé haladva érdemes lehet egy sört gyorsan legurítani itt, de alapjában véve ennyi.

2010. december 1., szerda

2010. november 30. – Ani söröző

Tegnap M-el végigjártuk a piac Bécsi út felőli oldalát és úgy döntöttünk, hogy a löroj és a szimbol nem kimondottan söröző, a Galagonya utcai intézményt megtartjuk máskorra, így elgurultunk a bécsi úti Ani sörözőbe. Autóból kifigyeltem már az intézményt, végre belülről is sikerült szemügyre venni. A lovakat kikötöttük a szomszédos szoli rácsához, sajnos más lehetőség nemigen volt a közelben.



Belépve vágható füst fogadott, tágas helyiség 4 körbeülhető asztallal, plusz 2 magas asztallal és egy elég nagy pult. Extrák: gyümigép, csocsó, darts és nagy lcd-tv. Mellékhelyiség hibátlan, tiszta, van papír, szappan.
Közönség: néhány kisebb koedukált kandós nerdhorda, és néhány melós törzstagnak tűnő öreg. Ők egy csöppet hangosak és idegesítőek voltak ("a ki**szott ku**a z**dók"), de amúgy kellemes, jó hangulatú helyiség, normális zenei háttérrel.
Volt még egy kedves idős párocska, akik épp a nyugdíjukat dobálták a gyümigépbe, egy palack hárslevelű társaságában.


Itókának csapolt aranyászok kettő-nyolcvanért, üvegesből soproni család (290-től), borsodi (290), dreher (320), gösser (350), edelweis (450), heineken (420). Kimért borból van vörös és fehér, üvegesből pedig vörös és fehér. Meg forralt bor 140-ért.
Matchbox-ból a szokásos skála, ha jól emlékszem a zwack gyár ipari mennyiségben előállított termékeiből. Éteknek csipsz és mogyoró (ropi sajnos nincs), és napi ajánlatú kajaként ki volt rakva még székelykáposzta és rántott csiricomb. Sajnos ennek nem kérdeztünk utána, de eléggé reményteljes, mert egy vekni kenyér is hevert a pultban. Majd legközelebb. A nyitva tartást sajnos homály fedi, táblát nem találtam. Talán tizenegy után kicsivel fejeztük be egymás fárasztását, de még maradhattunk volna, nem akartak kirugni.


Kiérve a friss levegőre épp a lovakat lakatoltuk volna ki, amikor megállt mellettünk egy hófehér astra, amiből egy ifjú rendőrbácsi pattant ki, akinek be kellett számolnunk arról, hogy mit is csinálunk a biciklikkel, meg hogy drágák-e ezek a nagy biciklik, meg hova is tartunk ezen a késői órán. Személyi lekérdez, mindent rendben talál, jóutatviszontlátársa. Teljesen korrekt intézkedés volt. Eléggé jól esett, hogy a rend őrei ilyen késői órában figyelnek a bringákra. Mondjuk a cangák gyári számát nem nézték meg. És az sem érdekelte az urat, hogy hány sört ittunk hazatekerés előtt.

Összegezve, jó kis hely az Ani. Négy darab ezresből simán vidámra (vagy szomorúra) issza magát két ember. És még egy kávé is belefért ennyibe.